Csíkszentsimon
Először 1332-ben, a pápai adólajstromban említik, az adófizetők között találjuk János papot, Ioannes- de sacerdos Sancto-Symone néven. A falukép meghatározó elemei a központban található római katolikus templom, a tágas kultúrotthon, az iskola épülete, a községháza, valamint a Szent László ház. A község központjában, nemrég avatták fel a Szent László teret, ahol az időtállóságot hűen kifejező, a helyi kőből faragott Szent László mellszobor áll. A Szent László tér a lovagkirály szellemiségét árasztja, és egyben a legfontosabb közösségi események színhelye is, itt tartják a különböző kulturális rendezvények és a nemzeti megemlékezéseket. Templomunk az Endes Miklós alkirálybíró által adományozott területen épült 1823 és 1835 között, amelyet Szent László király tiszteletére szenteltek. Hosszú időn át Csíkszentsimon anyaegyháza Csatószegen volt, 1971-ben lett önálló egyházközség. A templombúcsút június 27-én tartják. A szentsimoni temetőben a Kottek család épített kápolnát 1891-ben.
Az Endes kúria a 19. században épült és Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzéke műemlékként tartja nyilván. A csíkszentsimoni Endesek családja 1659. június 15-én kapott nemesi címet Erdély fejedelmétől, Barcsay Ákostól, aki 1558-1560-tól uralkodott. Községünkben született Endes József (1811-1906) honvédőrnagy, aki az 1848-1849-es magyar szabadságharc hőse. A neves Endes család sarja, dr. Endes Miklós (1872-1945) is, aki jelentős munkáját Csík-, Gyergyó-, Kászon-székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig címmel 1938-ban adja ki.
Iskolánk 1598-tól létezik, 1998-ban ünnepelték a helybéli oktatásról szóló első írásos feljegyzés 400 éves évfordulóját. Községünkben két óvoda, egy napközi otthon és I-VIII. osztályos iskola működik.
Településünk legöregebb része valószínűleg Nagykápolnaszeg. A Bolhaszeg elnevezésű falurész a hagyomány szerint annak emlékét őrzi, hogy a múltban keményfából készítettek lapos szegeket, amelyeket az újonnan épített faházak falaiba sűrűn bevertek abból a célból, hogy az agyagtapasz jobban megálljon a falon. A Vaskalapos utca az első világháború idején itt maradt és a lakók által összegyűjtött katonai rohamsisakról kapta a nevét, amelyekkel később vizet vagy trágyalevet mertek a lakók.
Az első ipari próbálkozás 1851-es dátumhoz köthető, amikor László János egy arany- és ezüstbányát nyitott az Aladár nevű helyen. A község 1897-ben csatlakozott rá a vasúthálózatra, az úgynevezett székely vasút Csíkszeredát Brassóval összekötő vonalára. Ez ipari felvirágzást hozott magával. A településen fafeldolgozó üzemeket létesítettek. Szesz- és keményítő gyár épült, amely közel 300 embert foglalkoztatott. Fejlődött a kereskedelem, a település Alcsík egyik legfontosabb gazdasági csomópontjává vált. A sokak számára munkát adó gyár a ’90-es években csődbe ment. 2014-től az egykori gyár telephelye újra megtelt élettel, a Tiltott Csíki Sör Manufaktúra végzi tevékenységét.
A községünk természeti értékekben szép és gazdag vidék. Páratlan terület a természetföldrajzi adottságai miatt, különleges a növény- és állatvilága. Számos védett növény- és állatfaj él a község területén, ugyanakkor felbecsülhetetlen értékünk a számos édesvíz- és borvíz-forrás.
A sütik segítenek szolgáltatásaink biztosításában. A weboldal további használatával beleegyezik a sütik használatába!